Mestere a Mintarajziskola és Rajztanárképzőn Székely Bertalan volt, 1897-től a Mesteriskolában Lotz Károly növendéke. A müncheni akadémián Liezen-Mayer Sándor, Velencében Eugen von Blaas tanítványa. Állami ösztöndíjjal Itáliában járt tanulmányúton, ahol életre szóló barátságot kötött Nagy Sándorral és kapcsolatba került az idős, nazarénus festővel, Szoldatits Ferenccel. Első nagyobb munkái történeti tárgyú festmények. 1897-ben a Lotz-iskolásokkal együtt a pannonhalmi Ezredéves Emlékmű falképein dolgozott. 1902-ban falképeket festett az Országházban (Bölényvadászat, Balatoni halászat). 1901-ben családjával együtt Gödöllőre költözött. 1902-ben létrehozott szövőműhelye egyben a gödöllői művésztelep megalapításának is tekinthető. 1903-tól Malonyay Dezső A magyar nép művészete című könyvének munkatársaként népművészeti gyűjtőúton vett részt Erdélyben. 1907-től az Iparművészeti Iskola tanára. Ebben az évben festette a Zeneakadémia falképeit (A művészet forrása). 1909-ben elkészítette a velencei Magyar Ház mozaikjait. 1913-1914-ben gödöllői társaival együtt a marosvásárhelyi kultúrpalota dekorációján dolgozott. 1915-1917 között a temesvári szeminárium díszterme, a Színiakadémia Egressy-terme és a Mester utcai iskola freskóit festette. Tervezett szőnyegeket, üvegablakokat és bútorokat is.