1891-ben fejezte be műszaki tanulmányait a Magyar Királyi József Műegyetemen. 1892-ben Münchenben dolgozott építészként, majd két évig a holzmindeni építésziskolában tanárként működött. 1895-ben hazatért. 1902-ben és 1910-ben két kötetben jelentette meg a bécsi Schroll kiadónál építészeti tanulmányrajzait, ideálterveit Architektonische Skizzen und Studien címmel. 1903-ra készült el az általa tervezett és épített Budapest, XI. Kelenhegyi út 12-14. szám alatti műteremház. 1906-tól kizárólag festészettel foglalkozott. Karlovszky Bertalan budapesti és Hollósy Simon müncheni magániskolájában tanult. 1908-ban Nyergesújfalun kapcsolatba került a Kernstok Károllyal és barátaival. A francia posztimpresszionisták és Matisse hatott erőteljes kontúrokkal körbefogott tiszta színfoltokat használó festészetére. 1909-től vette fel a Kosztolányi előnevet. 1911-ben elnyerte a Műcsarnok Ráth György-díjat, 1913-ban a Nemzeti Szalon nagy aranyérmét. 1916 februárjában nyílt gyűjteményes kiállítása, Budapesten Mattyasovszky-Zsolnay Lászlóval, Nagyváradon pedig Csók Istvánnal és Rippl-Rónai Józseffel állított ki. Rendszeresen szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain.