Autodidakta művész, az Európai Iskola tagja. A prehisztorikus és primitív népek plasztikájának formavilágát a szürrealizmussal egyesítette művein. 1950-tól 1955-ig az Állami Bábszínháznál dolgozott, majd a győri Kisfaludy Színház munkatársaként (1955-58). 1965-tól 1985-ig New Yorkban élt, 1987-ben hazatelepült. Korai munkái portrék és zsánerfigurák. Ezeket követően kezdte el készíteni nonfiguratív, szürreális plasztikáit, melyek művészetének legjellemzőbb részét képezik. Absztrakt szobrai a természeti formák fellazítása, majd áttörése révén keletkeztek. Második - 1951 és 1965 közötti - szürrealisztikus, alkotói periódusában kompozícióin eggyé válnak, karakterisztikus alakzattá formálódnak az ember-, állat- és a jelképmotívumok. 1965-ös emigrációját követően New Yorkban festeni kezdett. Megismerkedett a Kabalával. Formái egyszerre kemények és zártak, ugyanakkor dekoratívak és szimmetrikusak. Életpályájának szinte minden szakaszában rajzolt, továbbá készített fotómontázsokat, linómetszeteket és szitanyomatokat is. Kiváló Művész (1990).