1910-től négy éven át segédként dolgozott asztalosmester apja mellett. A háború kitörésekor katonának jelentkezett, a frontharcokban tüdőbajt kapott és sebesülése miatt bal karja béna maradt. 1916-ban Pestre költözött, ahol asztalossegédként dolgozott. 1917-től a Székesfővárosi Iparrajziskola esti aktrajz-tanfolyamát, majd Podolini Volkmann Artúr magániskoláját látogatta. 1918 őszétől egy tanéven át a Haris közi Képzőművészeti Szabadiskola növendéke volt, ahol Rippl-Rónai József, Vedres Márk és Kernstok Károly korrigált. 1919 nyarán, Kernstok nyergesújfalui művésztelepén dolgozott. Első kiállítása 1922 novemberében nyílt meg a Belvedere Galériában. 1923 júniusában Bécsbe utazott, ahol kezdetben bátyja nyújtott neki segítséget. 1926 januárjában hazatérve Újpesten talált lakást és a szórványos képvásárlások javítottak anyagi helyzetén. 1927-ben az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. 1928-tól Hunyadi téri lakása a Kommunista Párt illegális találkozóhelye. 1932 januárjában a Hunyadi utcai lakásperben hat hónapi fegyházbüntetésre ítélik. A börtön és a folyamatos nélkülözések miatt egészségi állapota rohamosan romlott. 1934. júniusában tüdőgyulladásban hunyt el. Októberben az Ernst Múzeum rendezte meg emlékkiállítását. 1948-ban posztumusz Kossuth-díjat kapott.