Szülővárosa ösztöndíjával tanult a Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferenc tanítványaként. 1935-től szerepelt kiállításokon. 1935-ben és 1937-ben elnyerte a Szinyei Társaság kitüntetését, 1938-ban a Wolfner-díjat. Megkapta a római ösztöndíjat is, de a zsidó-törvények miatt nem vehette igénybe. 1939-43-ig művészeti szabadiskolát tartott fenn (Bernáth Auréllal, Márffy Ödönnel), tanítványai közé tartozott Pán Márta, Kiss Kovács Gyula. 1941-től sűrűn behívták munkaszolgálatra. 1944-ben a kiskunhalasi vasútállomáson ölték meg.

Művei érzékenyen mintázott, lírai portrék és fejek (Beatrice), megnyúlt, gotizáló zsánerszobrok (Koldusleány, Gond), bibliai tárgyú domborművek (Mózes) és figurák (Ráchel siratja gyermekeit). Az 1940-es években az egyiptomi és a néger művészet hatására művei erőteljesebbek, keményebbek lettek. 1942-ben Varga Sándorral közösen szerkesztette a "Fiatalok művészete" című könyvet. Írt verseket is, valamint esszéket, tanulmányokat művésztársairól, így pl. Zemplényi Magdáról. Alkotásainak nagy része elpusztult a II. világháborúban. 1940-ben a Műcsarnok mutatott be nagy kollekciót műveiből, 1947-ben a Fókusz Galériában (Jándi Dáviddal), 1969-ben a szentesi Koszta József Múzeumban volt emlékkiállítása.

Nagy Ildikó