Autodidakta. Az Egyesült Izzóban dolgozott, ahol felfedezték tehetségét és támogatták. 1927-ben kilépett és Pfeiffer Ignác főmérnök, egyetemi tanár segítségével, ösztöndíjjal Olaszországba utazott. 1928-30-ig a szintén ott tartózkodó Pátzay Pállal dolgozott együtt. 1939-ben visszament az Egyesült Izzóba, de művészi munkája folyamatos volt. Kezdetben csak portrékat és érmeket, az 1930-as évektől kisplasztikákat is készített. 1945 után nagyon sok köztéri szoborra kapott megbízást. Politikai emlékműveinél (Parlamenter-emlékmű, 1949, majd 1957 - áthelyezve a budatétényi Szoborparkba; Sztálin szobor, 1951, ledöntve 1956-ban stb.) szerencsésebbek díszítő szobrai, síremlékei (Számoló kislány, 1959, bronz, Budafok; Anyaság, 1961, bronz, Dzsakarta; Csortos Gyula-síremlék, kő, Kerepesi úti temető stb.).

1949-75-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. 1949-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1953-ban Érdemes Művész, 1959-ben és 1963-ban Kiváló Művész lett.

Kiállításai: 1932, 1938 Ernst Múzeum; 1941 Tamás Galéria; 1942 Nemzeti Szalon; 1961 Műcsarnok; 1974 BTM; 1984 Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza (emlékkiállítás).

Nagy Ildikó