1898 és 1900 között az Iparművészeti Iskola díszítőfestő szakán, a Mintarajziskolában, valamint a müncheni Akadémián tanult. 1900 nyarán Hollósy Simon tanítványa a nagybányai művésztelepen. A Műcsarnokban 1902 tavaszán mutatkozott be. 1904 őszén, Párizsban Jean Paul Laurens tanítványa a Julian Akadémián, majd a Jacques Émile Blanche körül csoportosuló festőtársasággal került kapcsolatba. 1906-ban részt vett a Salon des Indépendants tavaszi tárlatán, a Société des Artistes Indépendants tiszteletbeli tagjává választotta. 1906 őszén Ferenczy Károly tanítványa a Mintarajziskolában. 1907-ben szerepelt a budapesti Könyves Kálmán Szalon Ifjúság című tárlatán. Baráti kapcsolatba került Ady Endrével, több képmását is megfestette, hatására áttért a református hitre. 1908-ban csatlakozott a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köréhez. 1909-ben részt vett a Bölöni György által Kolozsvár - Nagyvárad - Arad útvonalon szervezett "Új Magyar Festők" és "Új Képek" kiállításokon. 1911-ben a Nyolcak tagjaként állított ki. 1912-ben a budapesti Park Szanatórium később megsemmisült falképein dolgozott, beköltözött a Százados úti művésztelepre. Budapesti szabadiskolákban tanított, 1924-ben belépett a Képzőművészek Uj Társaságába. 1925 és 1930 között Párizsban és Nizzában élt. 1928-ban szerepelt a Velencei Biennálén. 1930-ban hazatelepült és csatlakozott a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségéhez. Tragikus körülmények között hunyt el Budapesten. Hagyatéki kiállítására 1944-ben került sor.