A Szent István Király Múzeum, Városi Képtár -- Deák Gyűjtemény szeretettel meghívja Önt és barátait a Projekt Terembe Tranker Kata Közös halmaz című kiállítására 2016. május 20., péntek 17.30 órára.
A kiállítást megnyitja: Szentes Ottokár képzőművész.
Megtekinthető: 2016. június 19-ig, kedd--vasárnap 10--18 óráig.
[A meghívón Tranker Kata: Kollektív emlékezet c. munkájának részlete 2016. - kollázs, papír fotó, fa, plexi lemez, 45x63 cm]

A kiállításhoz kapcsolódó tárlatvezetés a Kortárs Művészeti Fesztivál keretein belül: 2016. június 4-én, szombaton 17.30-kor, Tranker Kata vezetésében.

A művészet már közhelyesen hosszú idő óta próbálja leképezni az őt körülvevő világot, és saját eszközeivel élve próbálja felhívni a figyelmet azokra az összefüggésekre, melyek a mindennapokban nem tűnnek fel vagy nem egyértelműek. Ugyanakkor a szűkebb és tágabb környezet megértésének vágya és igénye egyidős az emberiséggel, és a képzőművészeten jóval túlmutat: jelen van minden térképben, alaprajzban, függvényben, periódusos rendszerben, és minden olyan absztrakt ábrában, melyek a mindennapi tájékozódásunkat segítik az élet különböző területein.
Ezeknek a nem művészeti céllal készült absztrakt képeknek a logikája és formarendszere, vagy éppen a tudományos metaforák az emberi lét általános kérdéseinek kereteként szolgálnak Tranker Kata műveiben.
Az egzakt tudományokat olyan, képzőművészeti kiállításokon kisebb eséllyel előforduló fogalmak képviselik, mint a standard normális eloszlás, a Markov-lánc vagy a kiállítás címét is adó közös halmaz. A látogató, bár hallhatott róluk, nem feltétlenül használja a fogalmakat, nem gondolkodik jelentésükön, nem érzi, hogy befolyásolják mindennapjait.
Az elvont fogalmak azonban, melyek a művekben a kvázi természettudományos rendszeren keresztül megjelennek, sokszor banálisak, általánosak, és természetességüknél fogva kimondatlanok, mégis folyamatosan jelen vannak: mi a normális? Mi a normálistól eltérő? Mi volt, mi van, mi lesz? És végül: melyik az én közös halmazom?
Tranker Kata munkáinak szépségét a fenti lista végtelensége adja meg; a befogadóban saját asszociációi és intuíciói értelmezések lehetőségeinek sokaságát nyithatják meg, főleg, hogy nem létezik helyes vagy helytelen válasz.

A Fehérvár TV videója

"Are you watching closely? Ugye jól figyelnek?"
A látszat néha csal, úgyhogy gyertek holnap megnézni, mit rejt valójában a vitrin, mennyi az annyi, és mi a közös halmaz! Megnyitó holnap este fél hatkor a Deák Gyűjtemény Projekt Termében!

Tegnap reggel még így, ma este pedig...ha kíváncsiak vagytok, gyertek el a megnyitóra, vagy nézzetek be a Projekt Terembe minden keddtől vasárnapig 10-18 óra között a Deák Gyűjteménybe! Ma pedig fél hatkor várunk mindenkit sok szeretettel!

facebook-esemény: itt

Bokros Judit: Valószínűség Tranker Kata művészi szemével feol.hu (2016. május 23.)

A Fehérvár TV képes beszámolója (2016. május 20.)

A fehervar.net és a kortarsfesztival.hu képes beszámolója (2016. május 21.)

Deák Balázs fotói a megnyitóról Városi Képtár (2016. május 20-23.)

artlocatorapp

Az Artmagazin Online is minket ajánl pénteki programnak, úgyhogy irány a Deák Gyűjtemény Projekt Terme Tranker Kata szuper kiállításának megnyitójára!
Ezt nézd! - Megnyitó megnyitó hátán
AJÁNLJUK 2016.05.17 Mucsi Mesi & Szilágyi Róza Tekla
Nyár elejére felébred a természet és vele együtt felébrednek a kiállítóterek is. Nekünk csupán csatlakoznunk kell, dacolva a széllel és az esővel – május ellenére. Hangolódjunk rá az újdonságokra, utazzunk vidékre és az eső elől a "képzőművészetbe" meneküljünk.
Pénteken irány Székesfehérvár és a Városi Képtár -- Deák Gyűjtemény Projektterme. A Közös halmaz című kiállítás Tranker Kata közgazdaságtudományi tanulmányai során szerzett ismereteit és azok művészethez fűződő viszonyát tárja elénk. A különböző rendszerező elvek, a világ leképezésének "hogyan"-ja és a mindennapi valóságban történő tájékozódás kérdései mentén bemutatott friss anyag megéri, hogy Székesfehérvárra utazzunk! Művészeti céllal készült absztrakt képek és tudományos metaforák. Művészet és egzakt tudomány.
ArtMagazin

Szentes Ottokár megnyitószövege
Egy kiállítás napja különös nap. Egy különös nap -- várva várt esemény. Egy várva várt esemény -- ünnep. Egy ünnep, amikor többen együtt akarjuk átélni ugyanazt -- a közös halmaz. A közös halmaz -- Tranker Kata kiállítása, akit szeretettel köszöntök és köszöntöm kedves vendégeinket is.

Különös kiállítás ez. Nem tudom hova sorolni. Mit látok, mit kellene látnom? Látnom kell vagy inkább gondolkodni? A gondolat illusztrációja-e a látvány vagy fordítva: a nehezen megfogalmazható gondolatokat a tárgyiasult látvány rakja végül helyre.
Magához az alkotóhoz fordulok segítségért, ideidézve gondolatait.
"Mindég is érdekelt, hogy lehet leképezni a világot -- kezdetben a látványt, aztán az, hogy ebből kiindulva történeteket, érzéseket, ideológiákat vagy bármi egyebet, végül pedig a látványt felülírva vagy teljesen elfeledve mindezt.
A képzőművészek évszázadok óta ezt teszik, szándékosan elfúrcsásítják azt, amit látunk, azért hogy valami látványon túli dologra hívják fel a figyelmünket a világ tágabb összefüggéseit.
Viszont ez az igény az emberrel egyidős, a művészeten kívül is mindenütt tetten érhető, ha bonyolultabb problémákba ütközünk. Például ha A-ból B-be akarunk eljutni, kell egy térkép.
Ha le akarjuk vezetni származásunkat, családfát rajzolunk, ha lakást keresünk, alaprajzokat böngészünk, ha egy hegy földtani szerkezetét vizsgáljuk, keresztmetszeti ábrákat nézegetünk, ha át akarjuk az anyagok világát látni, periódusos rendszerét vesszük elő, egy esemény bekövetkeztének valószínűségét úgy becsüljük meg, hogy függvényt szerkesztünk, és így tovább.
A segédábrák mindenütt ott vannak, sokszor nem is tudatosul, hogy valójában absztrakt képeket nézegetünk, mégis tökéletesen működik az értelmezés." Eddig az idézet.

Igen ez a kiállítás tükröt a világnak, benne az embernek és igen -- kimondani is könnyű -- akár realistának is tekinthető.
Meg persze sok minden másnak, és leginkább azzal árthatunk a nézőnek, ha megpróbáljuk belegyömöszölni valami kockába, skatulyába, dobozba gondolatait.
Apró-doboz. A doboz mint XX. sz. végi műhely mely a reneszánszban megjelenő és a barokk idején népszerű minden különös furcsa tárgyat összegyűjtő, megmutató wunderkammereknek -- csodakamráknak -- utódja ha nem is legjellegzetesebb formájában, de határozottan itt is megjelenik.
A papír a grafika finoman valós térbe fordul, már nem csak ábrázolja azt. Balzafa pálcikák apró szelencék kontúrjait adják, üvegfalaink múzeumi üvegtárolók megmutatják a látványt.
Papírkivágásokat, apró téridomokat, fotó töredékeket, embereket, portrékat.
Ismeretlen arcok a tegnapból, a múlt századból, évtizedekkel-százezredekkel ezelőttről.
Talált képek, melyek Tranker Kata által alkotott univerzumban új életre kelnek -- de nem, ez csak látszat, nem valóságos -- pszeudo -- inkább csak mint múzeumi tárgyak foglalják el helyüket posztamenseiken és itt ismételten a csodakamrák világába tekinthetünk vissza.
A művész előbbiekben idézett gondolataira utalva ihlető erő a tudomány, elsősorban a matematika és a statisztika.
Tőlem távol áll a matematika, de édesapám aki matematika-fizika-filozófia szakos tanár volt ifjú koromban gyakran arról győzködött, hogy a matematikai és a művészeti gondolkodásban nagyon sok közös vonás van.
Ha egy matematikus megfogalmaz egy úgynevezett sejtést, amit ugyan bizonyítani nem tud, ez a következő nemzedék dolga – nos ez a gondolkodás sokkal közelebb áll a művészi gondolkozáshoz mint azt hinnénk.
Azóta már régen beláttam -- igaza volt és Tranker Kata kiállítása erre újabb bizonyítékot ad.
Statisztikai görbéi, a dobókocka véletlenje által kijelölt vonalai élőlényként kígyóznak. Körök, hasábok fonódnak közös halmazokká.
És még mindig nem tudjuk mik ezek. Grafikák, mini térplasztikák, valami későbbi sosem megvalósuló műnek vázlatai, tulajdonképpen egyfajta konceptuális művészet képviselői, vagy igenis fantasztikus műgonddal megalkotott valódi műtárgyak, papírnak -- papírművészet -- fának, aquarellnek, grafikának, a beléjük szervülő fotónak, a letéti minőségnek kiemelkedő szerepe van.
És egyáltalán miért ilyen kicsik? Alig látom, oda kell hajolni, beszippant. Egy videoreklámot, óriásplakátot simán figyelmen kívül hagy az ember.
Kezdem érteni miért nem fest tenyérnyi ecsettel, ordító színekkel, vastagon, 3x3 méteren, mint annyi más kortársa.

Végül megint a művésztől idézek.
"Munkáim értelmezésekkor szeretem ha az asszociációk dominálnak az előre odakészített magyarázatok helyett.
... az intuíciókon alapuló lazább logikai kapcsolatokat, több rétegű jelentéstartalmakat preferálom.
Jobb nekem, ha mindenki önállóan meri értelmezni a munkákat, amint nem ronthatnak el, mivel sincs helyes megoldás."